Kínok szülte komédiák

Boldoggá tette hallgatóságát egy "titokkoncerten" Fischer Iván a Budapesti Fesztiválzenekarral. Az ezüsttó címűopera megidézésével az Olasz Kultúrintézetben-abban a Bródy Sándor utcai épületben, ahová nem fér be hazánk Országgyűlése, helyette építették a máig kevélykedő gótikus politikusbazilikát.
Koncertnek indult Az ezüsttó. Színházi élménnyé lett. Fischer Iván nem csak vezényelte erővel és pontossággal szóló zenekarát, de ültében visszafordultan mesélő örömmel magyarázott, összevont cselekményt, leírt helyszínt, díszletet.Az ezüsttó Georg Kaiser téli meséjére komponált Kurt Weil-opera (1933). Az ezüsttó cím és műfaji meghatározás kétarcú. Utal May Károly kincskeresésére és Heine téli Németországára.
A meseopera( vagy inkább singspiel) Weill Varázsfuvolája. Mindazt fölvonultatja készségből, ami a tizenkét fokú zenétől eltávolodva, a hivatásos zeneértőknek fölbosszantó népszerűség-hajhászás. Nemcsak a színes hangszerelés, hanem a zenei formák szuverén kezelése: Fennimore dala az első felvonásban Barcarola, a főszereplők komor kettőse keringőre hangzik el, drámai jelenetet pedig foxtrottritmusra hangszerelt Weill.Cézár halálballadája apokaliptikus induló hosszúkések éjszakájára, Römer és az SA-vezérkar lemészárlására utal.
A téli mesében nagy a szerepe a sejtelmes kórusnak. Az Olasz Intézet titokestjén a debreceni Kodály Kórus eszményien szép összhangzása szívmelengető zenei élménnyé tette. Igazán különleges alkalom: egy énekkar a szólisták rangjára emelkedik.
Hogy a Busoni-tanítvány Weill honnan jutott el az avantgárd fülborzolástól a megkapó ironikus hangvételig, az Fischer Az ezüsttó elé illesztett (1924-ben komponált) hegedűverseny egyik tételével illusztrálta, Echardt Violetta varázsosan hangzó hegedűszólójával.

Öt éhes munkanélküli betör egy élelmiszerboltba. Vezetőjük, Severin, elbűvölten az egzotikus gyümölcstől:csak egy ananászt lop. Olim rendőr megsebesíti Severint. A szerep prózai részeit Fekete Ernő mondja magyarul, tenor énje a svájci Robert Künzli, az őt megsebssítő, hirtelenjött szerencséjében jóságossá váló Olim prózában a szabatos Gyabronka József, a német énekhangja (feliratozott magyar szöveggel) Valter Ferenc.
A fasisztoid mesefigurákat, a kastélyban lakó pénztelen arisztokratákat, az ármányos házvezetőnő Frau von Lube-t (Csákányi Eszter) és szeretőjét, Laur bárót (az erőteljes Bezerédi Zoltán) énekli németül.

A lottóárust egy szemüveges, szakállas tenorista énekelte azon a jellegzetes éles és provokatív orrhangon, ami Weill dalainak eszményi megszólaltatása, és valószínűleg csak a német énekesek tudják. Az előadás végén a szereposztást elolvasva meglepett: a középosztályi végzetet megtestesítő, elragadó német énekes Maros Gábor volt.

A Hamupipőke-sorban tartott Fennimore az estén csillogó mezzo Gonzalez Mónika volt. Lipcsében, Erfurtban, Magdeburgban egyidejűleg volt a bemutató (1933.február.18.). A premier előtt a drezdai operaigazgató elállt opciójától. Kaiser nem menekült el az országból. Megvárta könyvei máglyára vetését, és hogy kizárják a Porosz Akadémiából. Későn-de nem túl későn-emigrált. 1939-ben Hollandiába, onnan Svájcba. Weill feleségével, Lotte leányával március 21-én Franciaországba ment. A bemutató után két héttel Hitler kancellár lett. Lezárult Németországban egy művészeti korszak.

Molnár Gál Péter, Népszabadság
2004.június.21.

Levél a Webmesternek